Műhelyfoglalkozás a tudásmenedzsment és szervezeti antropológia kapcsolatáról

Meghívott vitakezdeményező előadó Dr. Molnár Ágnes antropológus

 

MTA GTB Tudásmenedzsment Munkabizottságának Tacit Tudás Műhelye (TTM) workshop 2024. szept. 30.

Értékelő beszámolót összeállította: Prof. Dr. Noszkay Erzsébet vitavezető, műhelyvezető

MTA GTB Tudásmenedzsment Munkabizottságának Tacit Tudás Műhelye (TTM) jelen műhely témájának aktualitását a „Szervezeti antropológia” című, Molnár Ágnes szerkesztésében nem régen megjelent munka adta. A szervezeti antropológia nem túl régóta művelt terület. Meghatározóan a 20. század második felében vált önálló antropológiai részterületté, elsősorban a szervezeti kultúra és struktúrák vizsgálatával. Ennek a területnek a kutatói gyakran merítenek az antropológiai módszerekből, mint az etnográfia és a résztvevő megfigyelés, hogy megértsék a szervezetek kultúráját és működését.

Miután a tudásmenedzsmentnek a szervezetekbe való beépítése és egyáltalán a létezése – nem beszélve magának a személyes tudás megosztásának, terjedésének, transzferálásnak módjairól és megfelelő mozgásformáinak kialakításáról – nagyban függ nem csak a formális szervezettől, de a magától a szervezeti kultúrától elérkezettnek látta  Tacit Tudás Műhelyünk, hogy érdemben foglalkozzon – a szervezeti antropológia nézőpontjáról közelítve – mindezekkel a kérdésekkel, – akár e résztudománnyal együttműködve is. Hiszen a szervezeti kultúra kulcsfontosságú a tudásmegosztás és -terjesztés folyamataiban. Vagyis,  hogy a szervezeti tagok hogyan értelmezik és alkalmazzák a tudást, különösképp a személyes tudást, nagymértékben függ a szervezet kulturális kontextusától. A szervezeti antropológia módszerei segíthetnek feltárni ezeket a rejtett összefüggéseket, és ezáltal támogathatják a hatékony tudásmenedzsment kialakítását.

Az előadó- vitakezdeményező ésszerűen először a résztudományterület alapfogalmait és dilemmáit vette fel, majd a kutatásainak céljáról és eredményeiről is beszélt. Így szó volt pl. mi is az a szervezeti antropológia, mi a tárgya, milyen módszerekkel dolgozik, hogyan látja és láttatja szervezet „láthatatlan”, de annál fontosabb rejtett összefüggéseit, stb.

Így tehát szó volt arról, hogy:

A szervezeti antropológia egy multidiszciplináris tudományág, amely a társadalomtudományok, különösen az antropológia és a szervezetelmélet kereszteződésénél helyezkedik el. A szervezeteket úgy vizsgálja, mint kulturális rendszereket, és próbálja megérteni, hogyan formálódnak, működnek és változnak ezek a rendszerek a különböző kulturális, társadalmi és történelmi kontextusokban.

Fontos törekvése az, hogy mélyebb betekintést nyújtson a szervezetek működésébe, és feltárja azokat a kulturális tényezőket, amelyek befolyásolják a döntéshozatalt, a viselkedést és az eredményeket.

Az antropológiai megközelítés célja:

• A szervezetekben létező, immanens, de nem nyilvánvaló, rejtett (informális) céljai és folyamatainak megértése;
• A szervezetek közösségi és társadalmi struktúráinak elemzése;
• A szervezeti identitás és szimbolizmus vizsgálata;
• A kulturális különbségek és azok hatásainak azonosítása a szervezeti működésben.

A szervezeti antropológia a klasszikus antropológiai módszereket alkalmazza különösen globális környezetben.

• „Beintegrálódás”, ekkor az a szervezti antropológus a szervezet mindennapi életébe mintegy valódi résztvevőként integrálódik, hogy mélyebb megértést nyerjen.
• Résztvevői megfigyelés: Ez estben az antropológus aktívan részt vesz a szervezet tevékenységeiben, és közvetlenül tapasztalja meg annak működését. Ez a módszer hasonlít az akciókutatásra, bár annak a célja más.
• „Nyomonkövetés”, amikor a megfigyelt folyamat alanyának minden mozgásából és aktuális cselekedeteiből igyekszik a kutató következtetésekre jutni.
• Interjúk: A kvalitatív módszerek hasznos eszköze, amelyek segítségével feltárhatók az egyéni és csoportos nézőpontok, érzelmek és tapasztalatok.
• Narratíva elemzés, amely olykor a vizuális módszerek alkalmazásával is párosulhat.
• Dokumentumelemzés: A szervezetek hivatalos dokumentumainak (pl. beszámolók, stratégiák és szabályzatok stb.) elemzése. Ez utóbbiak révén feltárhatók a szervezet hivatalos narratívái, szabályai és szabályozási megoldásai, annak módjai.

Az előadást számos kutatói észrevétel, idevágó tapasztalat és kérdés övezte. Legtöbb kérdés szervezeti antropológia gyakorlati hasznosságára, valamint a szervezeteknek (különös tekintettel a formális szervezetek vezetőinek, menedzsereinek) a vonatkozó vizsgálatok engedélyezésére és viszonyulására, együttműködési hajlandóságára vonatkozott.

Összességébe egy rendkívül dinamikus és izgalmas műhelyfoglalkozás és pezsgő vita sikeredett ki mindebből.

A TT műhely foglalkozás során kialakult, kutató társaink közül néhányukban- egy fajta, a szervezeti antropológia felvetéseivel közös érdeklődés a szervezeti kultúra és a tudásmenedzsment összefüggései kapcsán. Az előbb említett kutatók egyetértettek abban, hogy továbbiakban, akár közös kutatási projektekben, érdemes lenne Molnár Ágnessel bizonyos vizsgálatok és elemzések mentén együttműködni. Különös tekintettel arra, hogy a Tacit Tudás Műhely egyik fontos célja, hogy feltárja a szervezetekben rejlő tudásmegosztási potenciált, és olyan aktivizáló megoldásokat dolgozzon ki, amelyek elősegítik a személyes tudás hatékonyabb megosztását és innovatív felhasználását. S úgy véljük adott esetekben,  jó eséllyel segítség lehet a szervezeti antropológia eszközeinek felhasználása.